_______________

 

Zágoni Attila: A sóderhivatal

Molnár H. Lajos

...És akkor egy picit porrá pörkölődtem című könyvében azt fejtegeti, hogy a fortyogó acél olykor a gőzölgő lábvizet is lepipálja, és aki átmegy a tűzön, azt túlfelől a kedvesnővér meg egy jópofa mentő várja. Ezenkívül kideríti, hogy Ciment Mártin úgy is megállhatja helyét mint kemence, úgy is, mint élmunkás.

Ciment Mártin meg miegymás

- Jó napot kívánok!

- Ho-hó, nem úgy van az, hogy kívánunk valami semmiséget a kapusnak s beslisszolunk a gyárba. Ez nem paplanpuhító vállalat, itt kőkemény acélokat edzenek. Mondja, hallott maga egyáltalán Ciment Mártin élmunkás kemencéiről? Na jó, jó, értem én, hogy most csak egy vívmányüstöt szeretne kitenni az újságba, lehetőleg melegjében, de akkor tessék magnetofonra venni az igazgatót...

*

- Ahogy elnézem, ön munkás. És, ahogy hallottam, valaki átslisszolt a tűzön, és megmentette valami acél életét...

- Ja igen, hát nálunk vannak ilyen vitézkedések. Az ember ilyenkor nem magát nézi, hanem a könyvelőséget, s még a csillagokat is képes lehozni, csakhogy zavarba ne jöjjenek a plán tekintetében. Ha idejében ráhibázik a bajra, férfiasan közbelép, ha későre, akkor angyalian felszáll. De ilyenkor kifogástalanul népszerűsítik. Többször is kezet ráznak vele, megköszönik, ahogy illik. A múltkor is valaki rossz irányba menekült, én véletlenül épp azbesztruhában lófráltam, úgyhogy kivittem őt ölben. Amire kiértünk, egy kicsit meggyúlt rajta a konfekció és egy kicsit anyaszült meztelen lett, de azért teljesen birtokolta a felfogóképességét, mert engem apukának szólított, mivelhogy visszaadtam az életét. Ezenkívül, csak azt szeretném kifejezni, hogy életveszélyek hézagosan előadhatják magukat, de akcsidentok abszolúte nincsenek...

- Baleset nélkül is lehet életveszély?

- Hát, adódhat egy-egy mákszemnyi akcsident, de csak abban az esetben, ha nem szemfüles az ember. Ezek viszont csak negyven-ötven százalékos égések, úgyhogy kevesen teljesítik a száz százalékot. És még szinte kell is az ilyesmi, mert a melós nem vág fel, hanem szerény marad mindhalálig, sőt minden akcsident után jobban hegyezi a fülét. Mire nyugdíjazzák, már csupa szemfül, ahogy az előbb is kifejeztem. Egyszer nekem is volt egy mákszemnyi égésem, négy hónapig heverésztem, de mi azon igyekszünk ilyenkor, hogy ne keltsünk pánikot. Ha valaki megég, még kacag is hozzá, hogy milyen jópofán füstölt, hogy pillanatok alatt Ádám-kosztümbe bújt, és hogy milyen jól áll neki az Ádám-konfekció. Ilyen viccesek vagyunk mi öntők, a nagy kacagásban nem is tudjuk, a hasunkat fogjuk-e, vagy a forró üstöt, ami le van fektetve a plánba...

*

- Én, kérem, mind elméleti síkon, mind gyakorlati szempontból mérnök vagyok. A múltkor, amikor rohantak, hogy egy daru megkutyálta magát, akkor én elméletileg arra gondoltam, hogy gyakorlatilag a fülünk botját sem mozdíthatjuk. Igen, de gyakorlatilag tétovázni sem lehetett, mert elméletileg nem volt rá utasítás. És akkor a tömegből, legalább egy fejjel, kiemelkedtek a szerelők, és megzabolázták az acélt. Persze, egy ideig kimondottan optimális körülmények között dolgoztak, úgyhogy minket szinte kivert a sárga irigység, hogy milyen jó, optimális melegecske van odafenn, ezt ki is teheti az újságba...

- Később mintha fröcskölt volna az acél...

- Hát, valóban, ahogy ütött az optimális meleg órája, volt egy pici csillagszórás, de ezt nem muszáj kitenni, mert csillagszórás, ugye, gyakorlatilag télifaünnepélykor is van. Mi viszont végig bátorítottuk a fiúkat, mi a legveszélyesebb helyzetekben is utánuk kiabáltunk, hogy gyakorlatilag csak fel a fejjel, ki a mellel. Az egész mese csak másodpercekig tartott, és csak egy ember pörkölte meg magát, de mi kompótot, diplomataszeletet vittünk neki a kórházba, amire az igazgatónk is sajátfejűleg bólintott...

*

- Én rég vagyok szakszervezeti elnök, és ez meg is látszik rajtam. Az embereim öntudatosak, optimálisak és szolidárisak. Ha valamelyik benne van a forró pácban, mindjárt nyújtják az ujjukat a bőrátültetéshez. Énnálam a munkavédelem úgy meg van szervezve, hogy még egy szikra sem lépheti át a saját hatáskörét...

- Az előbb mintha valami pácot említett volna...

- Na jó, minden apróságból nem kell szőrszálat hasogatni. Az a teljes igazság, hogy maholnap gyermekjáték lesz acélt önteni. A szorgalmasabbak már gyakorolják is az Egyedem, begyedemet és a Bújj, bújj, zöld ágat...

- Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki belemásszék a forró üstbe?

- Létra és öntudat. Mind a kettőt mi adjuk. Néha nagyon nívós eszmecseréink vannak a mászkálást illetően. Persze, szeretni is kell az acélt. Van, aki szabad kézzel cirógatja meg az 1600 fokot, mintha dérütött macskakölyök lenne. Az újoncok azt mondják, meleg van ott, de ez csak optikai csalódás. Előfordul, hogy jön az újonc, látja a meleget, akarom mondani a hideget, amit a nagy hajával melegnek érez, és a nyaka közé szedi a lábát. Ilyenkor utána futunk, hogy öntudatot öntsünk belé, ahogy a formákba szokás önteni. Én nagy vonalakban nagyon elégedett lennék velük, de vannak, akik diszkókban olvasnak és amerikai nadrágban öntenek. Volt egy problémás eset, próbáltuk a haját kiénekelni az agitációs brigádban, de csődöt mondottunk...

*

- Azt mondják, ön az, aki tényleg átment a tűzön...

- Hát, igen, mindenesetre előfordul egy kicsit... Amikor láttam, hogy a szegény vezetőség hogyan gyötrődik, mennyire tördeli a diplomás kezét... zutty bé a lerbe. Pedig még piros volt. Azóta nagyon jó véleményeket szoktak adni rólam, nem írják oda, hogy huligán vagyok, vagy hogy kerülöm a borbélyokat. Egy ideig a betegágyon lábadoztam, de csak fél lábon lábadoztam, mert a másik pólyába volt téve, mint a kicsi gyermek, amelyik felsír. És akkor beállított hozzám a vezetőség, és baráti légkörben kérdéseket intézett hozzám, nemhogy legorombított volna, amiért megmentettem az acélt, ami maga után vonta a beteglátogatást, ami a szegény vezetőség szabadidejének a rovására ment. Szóval, igazán hálás lehetek, mert a mérnök úr többször is megkérdezte, hogy ízlik a kórterem, a hálótársak hány váltásban horkolnak. Csupa szép emlékem van, az orvosságok is nagyon jó benyomást tettek rám, és a végén már olyan jó formában voltam, hogy a matracomon még most is látszik a formám...

http://mek.oszk.hu/03000/03030/03030.htm#4
_________________________

Erdei Erika: Szárnyas-sors

Avagy egy jó húsleves képzeletbeli előélete

Kiscsibe ha volnék - pelyhesen totyognék,
Folyton csipegetnék,
Többi kiscsibének
Mindent elkotyognék...

Csirkévé ha nőnék - messzire elfutnék,
Veszélytől rettegnék,
Gyenge húsom miatt
Kirántást kerülnék...

Jércike ha lennék - igézőn billegnék,
Kicsit kacérkodnék,
Minden kiskakasnak
Igéretet tennék...

Kotlóska ha volnék - párommal vonulnék,
Tojásokat raknék,
Testem melegével
Nagy csodákat tennék...

Vén tyúkká ha válnék - lassan sántikálnék,
Korán elaludnék,
Sok-sok zöldség mellett
Fazékban rotyognék...

https://www.poet.hu/vers/211982

 

 

Oldal: 2017. 05. 19./3
EZER RECEPT EGY HELYEN - © 2008 - 2024 - ezerreceptegyhelyen.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat